-Prológus-

Szeretném, ha visszajeleznétek, hogy érdekel a sztori (minimum 1 komment), mert csak akkor folytatom a fanfiction írását.:)


-Val?-kérdezte Niall. Rápillantottam és láttam, ahogyan fészkelődik.
-Mhm?-mormogtam.
-Mi lesz, ha egyikőnk nem kerül be?-kérdezte. Elgondolkodtam. Mi van, ha valamelyikőnk bekerül az X-factorba, de a másik nem? 
-Már késő visszalépni.-ez igaz volt, hiszen már a kocsiban ültünk, nem messze az arénától, ahol meghallgatnak minket. Azonnal tudtam, hogy Niall nem volt megelégedve a válaszommal.-Akárhogy is történjék, legjobb barátok maradunk.
A szavak úgy csúsztak ki a számon, hogy nem is gondolkodtam közben.
-Akkor is, ha melleid nőnek és lesz egy pasid?-gúnyolódott.
-Igen, akkor is.-grimaszoltam.
-Megígéred?-kérdezte magas, lányos hangon. Imádott viccelődni velem.
-Ígérem.

*
Néha az életben a dolgok nem terv szerint alakulnak. Soha nem gondoltam volna, hogy egy napon agydaganatom lesz. Így már semmit sem tudtam folytatni. Otthagytam a versenyt, az álmaimat és a legjobb barátomat. Nem árultam el Niall-nek, hogy agydaganatom van, mert tudtam, hogy eljönne az X-factorból és visszatérne velem Mullingar-be. Nem akartam ezt megtenni vele, azt akartam, hogy folytassa az álmát, az éneklést. Tudtam, hogy Niall jobb mindenkinél, mert azóta voltunk szomszédok, hogy hétévesen Írországba költöztem a szüleimmel, és tudtam, hogy mindig is arra vágyott, hogy énekelhessen. Ezért megszakítottam vele minden kapcsolatot.
A műtétem sikeres volt... Nem gondoltam volna, hogy valaha láthatom még a legjobb barátomat. Mennyi volt ennek az esélye? Niall híres volt, a Világ legnépszerűbb fiúbandájának egyik tagjaként. Tudtam, hogy mindenkinek saját sorsa van... Szóval egy nap véletlenül összeütköztem vele az utcán. 
De hogy pontosan mi történik, amikor beleesel a legjobb barátodba, anélkül, hogy észrevennéd?
Hadd meséljem el!
Ígérem, elszabadul a Pokol!